Valamikor úgy képzeltem el ezt a mai napot, hogy szép csendesen elhúzok India fele. Egyedül és minden nagy cécó nélkül. Aztán a napom másképp alakult. Egy idős bácsi vett fel és vitt egészen Kovásznáig. Vitt és amikor rákérdezett, hogy merre megyek és megkapta a választ: India, akkor nagy hümmögés közepette csóválta a fejét: veszélyes hely, oda nem kell menni.Aztán Csomakőrösön a falusi emberek néztek nagyot, hogy ki és miért keresi olyan kegyetlenül a Csoma Sándor féle diófákat. A háziak akiknek a telkén található a két idős diófa otthon voltak. Csakhogy akkora szemeket meresztett az úr, hogy a hathetüs bornyú összetépi a diplomáját amikor meghallotta, hogy Darjeeling acél számomra. Rövid csevegés után megpakoltam a kis bőrtasakot hazai anyaföldel a diófák alól és azzal búcsuztam el a háziaktól, hogy október 27-én ugyanitt találkozunk. Fülembe csengtek sokáig az egyszerű falusi bácsi bucsuzó szavai: osztán térjen haza met a magyarságnak szüksége van magára. Lestoppoltam Kézdivásárhelyre és egy kiadós ebéd mellett elbeszélgettünk Kocsis Károlyal a Hirmondó főszerkesztójével. Majd utána jött a nap leghumorosabb jelenete: a napilap szerkesztőségében mindenki olyan részvéttel nézett, mintha már Szent Péter bal oldaláról dobnám a földre a nagy puszikat. Érdekes helyzet volt akkor is amikora város végén egy olyan kamionos vett fel aki közel tiz évig Oroszországban "üzletelt" olyan békés eszközökkel mint rakéta és AK47-es és megtanult csak azért cigányul, hogy ne tudják átverni őt a piacokon. Valamikor késő este értem be unokatestvéremékhez Bukarestbe öt órás út után. Költségeim a mai napra: egy bukaresti metrójegy, két kifli és egy joghurt, amelyet Kovásznán a parkban fogyasztottam el. Nagyon fáradt vagyok és holnap vár rám reggel 5-6 táján egy ébresztő, majd legkésőbb délután megérkezek szeretett városomba: Isztambulba közel 850 km után.
U.i
Azt mondta az orvosom, hajdanán, hogy olyan szenilis vagyok, hogy elfelejtem befejezni a
Most olyan fáradt vagyok, hogy elfelejtem befejezni a
2 megjegyzés:
Jó utat és sok élményt (ez utóbbi gondolom meglesz) neked! Az újságból olvastam, hogy milyen érdekesen kezded az iskolai évet...:) Minden jót és ne feledkezzél meg az itthon maradottakról sem, akik a blogodat követik. Zsolt
Szerintem nem részvéttel néztünk a Hírmondónál, inkább kíváncsisággal. Nagyon gyorsan haladsz, azéert mindent ne higgy el a kamionosoknak, szeretnek nagyokat lódítani. :)
Megjegyzés küldése