Egy terv születése

Valamikor másfél éve, akkor amikor nem volt pénzem nyaralásra elhatároztam, hogy hotelek és egyéb procedurás pénzköltés helyett beszállok én is az ingyenesen elszállásoltak hajójába. Vagyis olyan lehetőséget ragadok meg, amely mentén több millió fiatal utazik ma a világ országaiba és kölcsönösség elve alapján elszállásolják egymást. Persze mindezt ingyen és bérmentesen, hiszen soha nem tudhatja az ember, hogy mikor utazik egy olyan országba ahol a szállásért legombolnak 50-100 eurót éjszakánként.Igy történt, hogy regisztráltam egy internetes közösségi oldalra, ahol az adataimat megadva nekifogtam módszeresen felkutatni azokat az embereket akik szállást ajánlanak ingyen utazóknak.Kelet egy nehéz dió.Már onnan is lehet ezt tudni, hogy ahogy haladunk nyugatról kelet irányába úgy egyre kevesebb azon emberek száma akik bizalmasak és akik ingyen ajánlanak európai vagy amerikai emberek részére szállást.A közel 7000 elküldött levélre érkezett az idők folyamán majd félezer pozitiv válasz. Ezek mentén készitettem el a nagy utazás tervét. Vagyis kijelöltem a szállásadók függvényében az én keleti utazásom útvonalát: Bukarest-Giurgiu-Edirne-Isztambul-Ankara-Van-Dogubeyazyt-Tabriz-Tehran-Mashad-Herat-Kabul-Kandahar-Quetta-Peshavar-Rawalpindi-Islamabad-Lahore-Amritsar - Jammu City-Srinagar-Leh-Srinagar-Jammu City-Jalandhar-Delhi-Allahabad-Varanasi-Patna-Bhagalpur-Siliguri-Darjeeling-Siliguri-Kalkutta-Jaipur-Agra-Delhi. Mindezt úgy, hogy számitásaim szerint, hála a sok sok kedves levelezőtársnak egyetlen helyen se kell szállodát vagy motelt fizessek (nem is tennék olyant, hisz ha nem lenne szállás akkor is van vasútállomás vagy éppen elhagyott templomrom vagy bármi ahol az utazó meg tudja húzni magát egy éjszakára).Miután körvonalazódott az útvonal, nekifogtam a legnehezebb feladatnak: a vizumok és a beutazási engedélyek beszerzéséhez. Igen, a legnehezebb, mert a bordó román varjúval ellátott ROMANIA útlevelet szinte egyetlen nagykövetség vagy konzulátus sem szereti. Hogy miért? Ezt nem fejtem ki, de tény, hogy amig meg nem tudták azt, hogy magyar vagyok és erdélyi addig rendkivül távolságtartóan viszonyultak az emberhez.