Delhi...
Veget ert a remalomszeru ide-oda utazgatas Afganisztan foldjen, kerulgetve a golyokat es keresve azt a szarazfoldi hataratkelot ahol ugy at tudok menni vagy Kinaba vagy Pakisztanba hogy lehetoleg ne kelljen feladni ram a bukkfadzsekit. Aztan Farshid gondolt egyet es megvette nekem a repulojegyet Kabul-Delhi utvonalra. Nem igy akartam, de ez lett belole. Vegul is Afganisztanba bejutni konnyu, kijutni mar nehezebb. Ebbol az egyetlen szempontbol valoban a Pokol orszaga. Maskepp pedig, a Sors keze alltal sujtott nep, amely olyan szeretettel fogadott engem, amit soha de soha nem fogok elfelejteni.Barataim konnyes szemmel alltak a repuloter mellett... nem tudni mikor es hogyan talalkozhatunk meg. Delhi fele az egyetlen napi rendszeresseggel mukodo jaratot, a Pamir jaratat valasztottak nekem, csak azt nem ertettem, miert mondjak azt, hogy reggel ne egyek.En pedig valami helyi babonara gondolva bezabaltam fokhagymas csirkehusbol. Barataim intelmet akkor ertettem meg, amikor felszallasnal is, es leszallasnal is kegyetlenul rokaztam. Ugyanis a Pamir Airlines gepe egy 1976-os gyartmanyu tiszta modern gep volt amelyet ugy emelt fel es tett le a foldre a pilota, hogy majd meghaltam a felelemtol.Szidtam is magam rendesen... vagyis a torkossagomat. Eddig se voltam a repules nagy baratja, de ezutan aztan kimondottan nem leszek az. A felszallas es leszallas kozotti idot pedig masodpercenkent szamoltam vegig. Egy kis potlas a sok ellogott matekora helyett.Delhiben vart a szikh baratom Radzsa, es szepen beultunk egy hatalmas biciklis riksaba, amely pontosan egy ora alatt vitt le a varosba. Erdekes uj vilag ez. Kozel annyian vannak egy kis utcaban itt mint nalunk egy nagy nepunnepelyen. Radzsaek lakasan egy gyors zuhanyra kenyszerultem, mert a haziak mar huztak az orrukat a hetes afganisztani cuccaimtol, es vegre meg tudtam szabadulni a szakallamtol is, baratom nagy banatara, aki azt hitte, en is beallok a szikhek koze szakallat-turbant viselni.A bazar itt it csodalatos, es amig barataim megvettek nekem a 4 dollaros jegyet Siliguriig, vagyis kozel 1500 km, addig izelitot kaptam abbol amit India jelent: hihetetlenul udvarias emberek, kasztonkent szegregalt tarsadalom, kosz, utcan felvo emberek es elkepzelhetetlen mennyisegu gyumolcs es ital. Pesze majd minden kozel egynegyede annak ami nalunk az aktualis ar. India vart ram, mint ahogy az en szivem is jobban dobog ahogy kozeledek ahoz a helyhez ami utam elso celja - a Himalaya toveben fekvo kis angol temeto.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése