2010. október 2., szombat

Elso nap Iranban...Maku

Szerencsesen atertem Iranba. Sajnos mindent kodolva kell irnom,
ugyanis itt minden europait es olyan kulfoldit aki nem ugy muzsikal
mint az itteniek, azt ellenorzik. A hatarnal meg kellett adnom azt,
hogy milyen nyelveket beszelek.... a magyart szandekosan nem adtam
meg, mert biztos vagyok abba, hogy figyelik minden mozdulatomat. Akkor
kezdem:

Szerencsesen megerkeztem a beke es a demokracia hazajaba az Irani
Iszlam Koztarsasagba. Itt mindenki boldog es tombol a demokracia. A
katonak es a rendorok a nep egyszeru fiaival osszeolelkezve azon
tanakodnak, hogy hogyan lehetne azt a sok fegyvert ami letezik a hatar
zonaban megsemmisiteni. A nok altalaban olyan jogokkal birnak ebben a
buszke orszagban, hogy eurpai nok elbujhatnak mellettuk. Mindenki
szereti a legcsavobb csavot, a legkiralyabb elnokot es a legnagyobb
host, a mostani szeretett irani elnok urat. Makuban egyenesen
balvanyozzak ot. Olyan nagy a demokracia itt, hogy mindenki szabadon
levelezhet, beszelhet es szabadon jarhat ki be az orszagba. Minden
idegent tart karokkal fogadnak es mindenube elkiserik, mint ahogy
engem is kiser latastavolsagbol egy tiszteletremelto ur, aki csakis
azert figyel engem hogy nehogy valami rossz emberek bantsanak. Nem
tudom, hogyanan fogok tudni talalkozni a kurd osszekotimmel es a
farszi levelezotarsakkal, de ha egy mod van ra minel hamarabb
tovabbmegyek ebbol a meses orszagbol. Valoszinu nem vagyok eleg
demokraciaszereto ember, hogy nem akarok itt tobb idot eltolteni.
Teny, hogy holnap Tehran es utana ha minden okes akkor Mashad es
Herat. Szerintem Afganisztan fele ennyire se demokratikus es szabad
orszag.

Kerlek forditsd le ezt a fent irt levelet, mert a valosagot nem
irhatom le, elobb utobb ra fognak jonni, hogy magyarul irok es nem
romanul.

Tisztelettel
Zoltan

Maku, Iran

Nincsenek megjegyzések: