Elhataroztam. Ebbol fogom eltartani a csaladomat. Vagyis abbol, hogy utazok es fotozok. Tudom, hogy a melyen tisztelt, nagyra ertekelt es foleg becsult "szakma" soha nem fog otthon elfogadni, de ez a resze nem zavar. Ugy vagyok ezekkel az utazasi fotokkal, mint sok hires "befutott" otthoni fotos a cicababas felpucer es pucer- agyonbeallitott es agyonexponalt fotokkal. Vagyis tetszik amit latok, tapasztalok es fokent az, hogy tisztaba vagyok azzal: ebbol meg lehet elni uriasan. Nem kivanok kacsalabon forgo palotat a Palm Beach-en, nem abrandozok 8 Pulitzer dijrol. Az amit ezek az egyszeru szegeny emberek kozott tapasztalok az a legnagyobb fizetseg mindezert. Barataim megerositenek abbeli hitemben, hogy ezek a fotok amelyeket keszitek igy jok ahogy vannak es ezeknek nagy az erteke. Mert izzadsag tapad hozzajuk es nem beallitott, elore leszervezett fotok, mint ahogyan errefele szokas vegigvezetni a fotoriporter urakat es holgyeket.Azon tul, hogy nem adom el ezeket a fotoimat a tegnap ajanlatot tevo dubaji uriembernek, van benne valami ami megfizethetetlen: A PILLANAT VARAZSA. Azt fogom ezutan is megorokiteni. A magam es az emberiseg javara.
U.i
A valasz annak a tisztelt neves helyi fotografusnak, "szaktekintelynek" szolt aki roviden szolva javasolta, hogy tegyem be ezeket a fotokat a csaladi albumba es menjek el hozza tanulni, jo penzert megtanit hogyan kell fotozni. (gondolom cicababas-avegenanyaszultmeztelenesdi fotozasra gondolt az ur, amit nem nekem talaltak ki, de Kabul barmelyik keruleteben vagy Kandaharban szivesen veszem a szakmai iranyitasat... a tett helyszinen).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése