Korosi Csoma Sandor sirjanal...

A Himalaya bercein csillogott a reggeli nap. Elerkeztem az ut legnehezebb szakaszahoz. Talan soha nem tettem meg ilyen nehezen masfel kilometert. Egy angol merfold. Ennyi valasztott el utazasom vegceljatol. Az angol temeto mellett vasarolt viraggal a kezemben leptem be a kapun. Nem tudtam erzelmeimet visszatartani. Sirtam. Aki tudja, hogy min mentem at az elmult majd egy honap alatt az gondolom megerti. Reszketett a kezem ahogy kibontottam az otthonrol hozott foldet. Akik igazan fontosak szamomra azok velem voltak gondolatban. Elvegeztem, megtettem amit a becsulet megkovetelt. Elhoztam a hazai foldet idegenbe szakadt hazankfia sirjara. Most mar elmondhatom: majd negyven ev utan Korosi Csoma Sandor sirhantjat hazai fold boritja. Hogy konnyu vagy nehez volt, ezt mindenki maga itelje meg.Kevesektol felejthetetlen segitseget kaptam azert, hogy idaig eljutottam. Azt mondjak a helyiek, hogy aki igazan nehez helyzetben van annak a lelki parja vele van. Velem volt. Akarcsak azok akik mar nincsenek az elok soraban, de akik nagyon orulnenek annak ha tudnak azt, hogy eljutottam ide.Elvegeztem azt amiert jottem.Isten segedelmevel csak hazajut az amit innen elviszek: a maroknyi fold aminek a helye a diofak alatt van.Otthon,Szekelyorszagban... Csomakoroson.