Varanaszi, a hinduk szent varosa esovel fogadott.Hajnalban baratom, Mayur kivitt a Gangesz partjara, de a lelkemre kototte, hogy ne kozelitsek a halottegetokhoz, mert azt tilos nezni kozelrol es meg annyira se szabad fotozni. Aztan elment, mert a hinduk foloslegesen nem uldogelnek a szent folyo partjan. En pedig odaadva neki minden iratom, penzem, taskam... egy szal fotogeppel a kezemben elindultam az epuletlabirintusban, hogy lefotozzam eletem elso hullaegeteset. Minden rendben is ment, kozel is kerultem a hullahoz es a tuzhoz is, lekapva egy eppen szaraz lepedot es azt magamra teritve. Aztan mint aki jol vegezte a dolgat, igyekeztem eliszkolni a tett helyszinerol. Valamiert fura lehetett, hogy a sok lepedos ember kozott egyedul en nem enekeltem es nem hivogattam az isteneket. Amikor mar majdnem kint voltam a negyedreszbol, egy oregasszony rettenetesen kiabalni kezdett. Lett is erre csodulet es duhos emberek sokasaga vett koru, akik mind a fekete micsodat akartak, vagy ellenkezo esetben nem engednek tovabb. Eltokelt szandekom volt, hogy aki egy meterre megkozelit azt rugom es utom.Igy alldogaltunk es kiabaltuk egymasnak vagy fel orat, amikor a nagy zajra megjelent egy rendor, akinek szepen elmagyaraztam, hogy szeretnek menni egyet teazni, legyen olyan kedves es vezessen el egy teazoba. A duhos tomeg kegyetlenul tiltakozott. Szerintuk megsertettem a halott csaladjat azzal, hogy egy meterrol fotoztam le a hullaegetest...legalabb ot meterre kellett volna legyek, en az idegen a helyszintol es nem szabadott volna fotozni. Valoban, nem tudtam mi a szabaly, bar ha tudtam volna akkor is megtettem volna csak tavolabbrol. Nem lehetett, hogy ne orokitsem meg ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése