2010. november 20., szombat

Zárószó: folytatás a lelkemben...

Valamikor úgy döntöttem, hogy elindítok egy blogot életem első nagy kalandjáról. Akkor úgy gondoltam, hogy ezt amit most írok azt nem fogom megírni. Mégis rá kellett döbbenjek, hogy valahol van egy kezdet és van egy vég. Ami utána következik az a folytatás folytatása: a lelkemben. Mert bármi is történt velem az út során, örökre bevéste magát a lelkembe. Megváltoztatott, mert meg kellett változtasson. Mindennek van egy célja és egy finalitása. A bombák földjének páratlan emberi kvalitásai, az árva gyermekek ragaszkodása, a félelem felszámolása a szeretet révén, a szegénység leküzdése lelki gazdagság révén, india példátlan színkavalkádja, a halottas menetek mosolya, az ételekbe belefőzött szeretetnek... mind az volt a célja, hogy egy gyerekből felnőttet faragjanak. Megtapasztalni azt, hogy életünkben mi a fontos, kilépni a múlt medréből és elindulni a jövő vadászösvényein miközben végigkísérnek mosolygós emberi arcok, szeretet és lelki tisztaság - mindezekért megérte elmenni, megérte végigcsinálni és megérte szenvedni, akarni, küzdeni és sírni. Mert ha egy dolgot tanított India és az odáig tartó út, akkor is életreszóló leckét adott: bármit amit csinálunk, csak lélekkel, kitartással és alázattal lehet végigcsinálni. Valahol ott fenn Sikkim magas hegyeiben a hajnalra várva jöttem rá arra, hogy ki vagyok, mit akarok és miért pont azt akarom. Ma már tudom, hogy nem a múlt vagyok, hanem a jelenem ami egy icipicit a jövő is. Azért, mert egy napsütötte délben elindult egy gyermek a hosszú útra, és megérkezett helyette egy felnőtt férfi a Himalaya lábaihoz.Végig alázattal, kitartással és nyitott lélekkel...

Ezennel a blogot lezárom. Lezárom, de amit a tartalom nem tud visszaadni az, ami az én lelkemben van, amit adott nekem tizenötezer megtett kilométer országai, népei, helyei.Az a folytatás, és ezért fogok visszamenni oda, a messzi Indiába, Iránba és még pár országba ami ott van...

2 megjegyzés:

köllő zsolt-ágoston írta...

Ismételten gratulálok a teljesítményedhez! Kívánom, hogy elkövetkező útjaid is hasonló élményekkel gazdagítsanak! Zsolt

kingacsguk írta...

Szééép..., nekem ez nagyon tetszik.
És nem fér ehhez miért és végre, csak főhajtás és hümmögés.
Gratula!